„Bár kultúráink eltérhetnek, hagyományaink ezerarcúak és szokásaink palettája végtelennek tetsző, egyvalami bennünk visszavonhatatlanul közös: egyszer mindnyájunknak menni kell…”

A FEHÉR FÉNY TEMETKEZÉS hitvallása, hogy elhunytát követően, minden egyes embert megillet a vallása, a hite, az élete utolsó pillanatáig meghatározó világszemlélete szerinti méltó búcsúztatás és temetés.

A gyászoló roma családok, közösségek számára egy egyedi, vallásra és hagyományokra szabott temetési „csomagot” dolgoztunk ki és hoztunk létre, melynek a neve: „BRILLIÁNS FÉNY CSOMAG”.

Munkatársaink hónapok át, hosszasan tanulmányozták a cigányság tradicionális gyász-szokásait. Kíváncsiak voltunk, a hazai cigányság őrzi-e még a halál körüli és az azt követő gyász időszakára vonatkozó több évszázados tradícióit. Ennek érdekében tanulmányok és cikkek sokaságát olvastuk el, és roma családokat is felkerestünk, akik elmeséltek régi történeteket és meséltek azokról az időkről, amikor még a törvények nem voltak ennyire szigorúak. Amikor még nem kellett törvényt sérteniük, ha a hagyományaik szerint szerették volna a szerettüket eltemetni.

A kutatásunk végére megerősítést nyert az számunkra, hogy a hagyományokat kutatók, a néprajzkutatók és az antropológusok által korábban leírt gyászszokások jelentős része még a mai napig is élő hagyományként jelen van a közösségek életében. Ezekből a történetekből merítve, a roma közösségekért indítottuk el szolgáltatásunkat.

Mi, a FEHÉR FÉNY TEMETKEZÉS munkatársai – ismerve és természetszerűleg betartva, alkalmazva a szigorú törvényi előírásokat –  megpróbáljuk a roma hagyományok figyelembevételével és tiszteletben tartásával, a temetéssel és annak teljes körű szervezésével kapcsolatos igényeket és kéréseket maximálisan teljesíteni az elhunyt családja felé, amivel tehermentesítjük a gyászoló családokat és közösséget.

A törvényi megalapozottságára és hátterére is kitérve egy cikkely megidézése erejéig, a ma is hatályban lévő jogszabály (1999. évi XLIII. törvény) ezt mondja:

„1. § (3) *  A temetés polgári szertartás vagy vallási közösség által vallásos szertartás keretében végezhető. A polgári szertartás rendjét az eltemettetők határozzák meg. A vallási közösség által végzett temetés a vallási közösség hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik.

(4) *  E törvényben foglalt rendelkezéseket a nemzetiségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani.”

Annak ellenére, hogy e szokások tiszteletben tartása (ahogy fentebb olvasható) törvénybe is foglaltatott, ma szinte lehetetlen a hagyományok mentén gyászolnia a cigányok családoknak. Mert a halott-kezelési előírásoknak megfelelően, a holttestet a halál beálltának megállapítása után maximum 6 órával el kell szállítania egy temetkezési vállalatnak (351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet).

Az erről szóló rendelet egészen pontosan így szól:

„36. § (1) *  Ha a halál a helyszíni halottvizsgálat alapján egyértelműen természetes módon következett be és kórbonctani vizsgálat lefolytatása nem indokolt, a helyszíni halottvizsgálatot végző orvos a halál tényének megállapításától számított legkésőbb 6 órán belül – a 3. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt helyen elhunyt esetén soron kívül, legkésőbb 4 órán belül – intézkedik a holttest elszállíttatásáról. A halott-szállítás díját – ha kormányrendelet ettől eltérően nem rendelkezik – az elhunyt eltemettetésére köteles személy viseli.”

A BRILLIÁNS FÉNY csomagunk részleteiért keressen bennünket bizalommal, személyesen vagy e-mailben, de akár telefonon is:

FEHÉR FÉNY TEMETKEZÉS KFT.
2030, Érd Tolmács utca 6.
Tel.: +36-30-705-3116
E-mail:info@feherfenytemetkezes.hu

Néhány gondolat a haláleseményt követő gyász időszakáról a cigány kultúrában

A tradicionális roma kultúra szerint a halált követő gyász időszaka minden esetben a virrasztással kezdődik. Még akkor is, ha otthon vagy esetleg kórházban hunyt el a közösség egyik szeretett tagja.

Az első rituális esemény tehát, amin az összes közeli hozzátartozó részt vesz: a virrasztás. A család az elhunyt lakhelyén virraszt, ami mind a mai napig egy a temetésig tartó spirituális és szimbolikus elbúcsúzási folyamat.

A virrasztás ma már a cigány hagyomány természetessé lett sajátossága, ami tulajdonképpen a holttest őrzésére szolgál. Abban az esetben, ha a szeretett hozzátartozó elhalálozása a kórházban történik, a holttest nélkül is virraszt az elhunyt családja. Ha pedig végórái az otthonában érik az elhunytat, a halál beálltát követően a család összes tagja – de még a gyerekek és a közeli barátok is, együtt – azonnal előkészíti számára a hidegágyat. Amit a hagyomány szerint úgy helyeznek el, hogy a ráfektetett halott lába az ajtó felé álljon, a helyiségből „kifelé” vezető irányba mutatva. A falakat lemossák, a bútorokat és a berendezési tárgyakat kiviszik a szabadba, a tükröket és a tükrös felületeket pedig letakarják.

A cigányság hite szerint az elhunyt lelke a halál beállta után hat hétig még e földi világban kóborol, és egészen a temetésig egy életen át birtokolt porhüvelye, vagyis a teste körül marad.

Ezért is alakult ki a szokás, hogy a temetésig a holttest körül gyertyákat gyújtanak az elhunytért, hogy a lelke ne szándékozzon már visszatérni egykorvolt testébe.

A siratás, amikor egy családtag az élettelen test fölött a halottról kántáló hangon beszél, kiabál, esetenként jajong s eközben az elhunyttal kapcsolatos saját érzéseit „szenvedi”, sírja ki magából fennhangon, mára szinte teljesen feledésbe merült.

A virrasztás idején a halottas háznál tilos köszönni, Istent emlegetni, ablakon benézni, veszekedni, aludni vagy épp tükörbe nézni. De nem megengedett nemi életet élni sem, továbbá tiltott fésülködni, mosni, mosogatni, varrni, főzni, haragot tartani, esküdni, italt visszautasítani vagy meghagyni, és tüzet használni. E tilalmak megszegőire – hitük szerint – balsors és a halál különféle nemei várnak; például, aki elkövetné a tükörbe pillantás vétségét, elveszíti a lelkét.

A virrasztások – ezen szigorúnak tetsző tilalmak ellenére is – bensőségesek, nyugodtak és szeretetteljesek; igazi közösségerősítő lelki pillanatok, megélések. A megemlékezésről szólnak, az igaz és őszinte összekapaszkodásról a közös tragédiában. Ilyenkor a rokonok néhai szerettük számára is kedves témákról beszélgetnek, viccelődnek, tréfás történeteket adnak elő, majd éjféltájban énekelnek, aminek segítségével a lelket végső útjára indítják.

A cigány temetés sajátosságairól 

 A cigányok temetési szokásai – saját bevallásuk szerint – adják a cigány kultúra tulajdonképpeni lényegét.

A felravatalozás – ha az időjárás engedi – mindig a szabad ég alatt történik. A romák szinte minden esetben nyitott koporsóban temetik halottjukat; leginkább akkor zárt a koporsó, ha a holttest állapota sajnálatosan már nem alkalmas a megtekintésre, az elbúcsúzásra.

A gyászolók a koporsót körbejárva fékezetlen érzelemnyilvánítással, hangos sírással, jajgatással köszönnek el az elhunyttól. Emléktárgyakat helyeznek mellé és utoljára még csókot is adnak arcára, búcsúzóul. A koporsó lezárásáig a cigányok az elhunyt túlvilági létezéséhez szükséges dolgokat beteszik a koporsóba. Mindent, ami az életében fontos lehetett számára és szerves része volt a hagyományos cigány ünneplésnek, örömöknek. Természetesen a mai világban – kár, no meg képmutatás is lenne tagadni – életünk egyik legmeghatározóbb része a pénz. Ezért aprópénzt is tesznek az elhunyt markába és a szemhéjaira. Papír címletekben a zsebében is elhelyeznek némi pénzt, vagy egyszerűen csak a koporsóba rakják azt, az elhunyt mellé.

A múltban a cigány temetéseken nem volt jelen egyházi személy, de ma már többnyire pap búcsúztat, ám szerepe a mai napig sem vált központivá a temetés szertartásában. Régebben a koporsót a sírhoz a rokonok vitték, de ma már a jogszabályi előírásoknak megfelelően a temetkezési vállalat munkatársai szállítják oda. A koporsó után halad a zenekar, ami a cigány népi hagyományból ismert dalok, muzsikák, nóták sokaságát húzza.

Gyakori, hogy az elhunytat kitéglázott, bevakolt és kimeszelt sírkamrába helyezik; tehetősebb családok még ki is csempézik a nyughelyet és szőnyeget is tesznek a padlójára. Előfordul az is, hogy a koporsó fölé közvetlenül betonelemet helyeznek, nehogy az elhunyt mellkasát összenyomja az élettelen teste fölött tornyosuló földtömeg.

A gazdagabb roma családoknál egyre népszerűbb az úgynevezett „kriptatemetkezés”. Amikor a kriptát tulajdonképpen egyfajta lakószobaként rendezik be. Az elhunyt személyes és használati tárgyait, ruháit, cipőit helyezik el benne, de nem ritka, hogy szőnyeget, asztalt, széket is betesznek oda. Még a kedvenc italait és ételeit is „bekészítik” számára.  A hitük szerint ugyanis, a halottnak meg kell adni a tiszteletet. Az ital úgyszintén elengedhetetlen: üvegben pálinkát, bort temetnek el a halottal együtt. A síron a koszorúk hatalmasak és díszesek, azokhoz nem nyúlnak a temetést követő hat hétben.

A temetés után kezdődik a hathetes „korai gyász” és ezzel egy időben indul az egyéves gyász időszaka is.

A gyász időszakáról  

A korai gyászidő hat hétig tart, ez idő alatt – nem idegen módon más egyéb hagyományoktól – a cigányok fekete színű ruhákat viselnek. Ilyenkor nem járnak szórakozóhelyre vagy kocsmába, és nem fogyasztanak alkoholt sem. Énekelni, zenét hallgatni, borotválkozni és hajat vágni is tilos.

A hozzátartozók az elhunyt lelki üdvéért és békéjéért a hatodik héten misét mondathatnak, hogy megszüntessék a lélek esetleges visszajárását. Mindezt egy torral zárják, amin már csak a közeli hozzátartozók vesznek, vehetnek részt.

Ezen az asztalon még az elhunytnak is megterítenek. A gyászolók itt eldöntik, hogy a hat hetes időszakot követően a továbbiakban is betartják-e a gyászszokásokat, és ha igen, azt három, hat vagy tizenkét hónapig teszik-e.